A halak testfelépitése
2009. szeptember 14. hétfő, 18:46 | 
A hal hagyományos, torpedó alakú képe nem adja vissza a halak alakjának óriási változatosságát. Sokféle helyről származnak és testük úgy alkalmazkodott, hogy megfeleljen a különféle élőhelyeknek. Testalkatuk sokat elmond életmódjukról, hogy milyen jellegű helyen élnek, hogyan táplálkoznak, és hogyan úsznak.
KÜLTAKARÓ
A halak bőre kétrétegű: van egy vékony, külső réteg: a hám és egy vastagabb belső réteg: az irha. A halak testét kívülről pikkelyek borítják. Ezek az átfedő lemezkék, amelyek az irhából nőnek ki, védelmet nyújtanak a sérülésekkel szemben. A pikkelyeket vékony nyálkaréteg takarja, amely véd az élősködőktől és a halakat sikamlóssá teszi.
A szín, mint álcázás
A halak testének színárnyalata felülről lefelé változik: a háti oldal sötét, a has pedig világos, ami a mederben álcázza őket a ragadozók ellen. Egyéb színmintázatok a faj és az ivar felismerését teszik lehetővé, álcázást nyújtanak a hal természetes élőhelyén, és jeleznek más fajoknak is.
Hogyan alakul ki a hal színe?
A szín kétféleképpen képződik: fényvisszaverődéssel és festékanyagokkal. Az irizáló halak közvetlenül a bőr alatt lévő guaninrétegről visszaverődő fénynek köszönhetik csillogásukat. A színváltozások a festékanyagot tartalmazó sejtekben mennek végbe. A kiváltó okok lehetnek: izgalom, félelem vagy hormonális tevékenység.
ÚSZÓK
A halak a vízben való élethez alkalmazkodva alakították ki végtagjaikat. A mozgásra a bőrből kinövő nyúlványok szolgálnak, amelyeket vékony csontsugarak merevítenek, és a mindenkori szükségnek megfelelően szétterpeszthetők vagy összecsukhatók ezek az úszók. A tulajdonképpeni előrehaladást normál esetben a farokúszó szolgálja, melyet a farok erős izomzatának oldalra csapásával használ a hal. A többi uszony elsősorban a stabilizáláshoz és a vízben elfoglalt helyzet beállítására szolgál, de ezekkel tudja magát lefékezni is. Ideális estben a hal a vízben kiegyensúlyozott, ami azt jelenti, hogy se nem nehezebb se nem könnyebb annál a víznél, amelyben él, ezáltal lebeg az általa megválasztott vízmélységben. E célból egy levegővel töltött úszóhólyagot találunk a hal testében, amelynek térfogata, töltöttsége változtatható - ez teszi lehetővé, hogy fajsúlyát mindig a megfelelő értékre állítsa be.
hátúszó
Ez az úszó főként az egyensúly megtartásában segít.
zsírúszó
Néhány hal a hátoldalán hordoz egy kis, különálló úszót, a hátúszó és a farokúszó között. Zsíros kötőszövetében nincsenek úszósugarak, szerepe igazán nem ismert.
farokúszó
Farokként ismertebb. Ez az úszó adja a "döntő meghajtást", ami a halat a vízben előreviszi. Izmok fejlesztik ezt az energiát a test hossztengelye menti, hullámszerű mozgások sorozatában. A farok alakja gyakran jelzi a hal úszási szokásait. A farokúszónak néha nyúlványai vannak, mint pl. a mexikói kardfarkú hal vagy a császárlazac esetében. Ez a nyúlvány megbízható jele annak, hogy az egyed hím ivarú.
farok alatti úszó
A farok alatti úszó kormányként működik, mozgásával képesek a halak a függőleges helyzet megtartására. Néhány fajnál a farok alatti úszó a párzáshoz módosult. Az elevenszülők hímjénél a farok alatti úszó pálcaszerű csővé alakult, amivel párzáskor a sperma a nőstény ivarnyílásához irányítható. Némelyik pontylazacnál a farok alatti úszón apró horgok vannak, párzáskor ezek segítségével tartja magát együtt a hím és a nőstény.
hasúszó
A hasúszók páros úszók, a farok alatti úszók előtt erednek, segítségével manőverezik a hal. Nagyjából az emlősök végtagjának felel meg, és sokféle mozgásra képesek.
Feladata:
hidroplánként működnek;
a Corydoras nősténye a hasúszók között viszi a megtermékenyített petéket a költőhelyre;
a vitorláshalnak nagyon kemény, szálas hasúszói vannak, amelyeket fajtársaik - különösen a területüket háborító riválisok- fenyegetésére használnak;
a gurámik a hasúszókkal kutatják át az akváriumot; a végükön ízlelő sejtek vannak, amelyekkel a táplálékot meg tudják keresni.
mellúszó
A mellúszók a hal manőverezésében játszanak fontos szerepet. Közvetlenül a kopoltyúfedő után helyezkednek el. Nagyjából az emlősök végtagjának felelnek meg.
Feladata:
a test körbefordítása (amit az egyik mellúszó a másikkal ellentétes irányú mozgatásával ér el);
a test fékezése (a hal a két mellúszót egyidejűleg kifeszíti);
a víz finom mozgatása a peték között;
a táplálék kimozdítása az akvárium aljzatából.
KÜLTAKARÓ
A halak bőre kétrétegű: van egy vékony, külső réteg: a hám és egy vastagabb belső réteg: az irha. A halak testét kívülről pikkelyek borítják. Ezek az átfedő lemezkék, amelyek az irhából nőnek ki, védelmet nyújtanak a sérülésekkel szemben. A pikkelyeket vékony nyálkaréteg takarja, amely véd az élősködőktől és a halakat sikamlóssá teszi.
A szín, mint álcázás
A halak testének színárnyalata felülről lefelé változik: a háti oldal sötét, a has pedig világos, ami a mederben álcázza őket a ragadozók ellen. Egyéb színmintázatok a faj és az ivar felismerését teszik lehetővé, álcázást nyújtanak a hal természetes élőhelyén, és jeleznek más fajoknak is.
Hogyan alakul ki a hal színe?
A szín kétféleképpen képződik: fényvisszaverődéssel és festékanyagokkal. Az irizáló halak közvetlenül a bőr alatt lévő guaninrétegről visszaverődő fénynek köszönhetik csillogásukat. A színváltozások a festékanyagot tartalmazó sejtekben mennek végbe. A kiváltó okok lehetnek: izgalom, félelem vagy hormonális tevékenység.
ÚSZÓK
A halak a vízben való élethez alkalmazkodva alakították ki végtagjaikat. A mozgásra a bőrből kinövő nyúlványok szolgálnak, amelyeket vékony csontsugarak merevítenek, és a mindenkori szükségnek megfelelően szétterpeszthetők vagy összecsukhatók ezek az úszók. A tulajdonképpeni előrehaladást normál esetben a farokúszó szolgálja, melyet a farok erős izomzatának oldalra csapásával használ a hal. A többi uszony elsősorban a stabilizáláshoz és a vízben elfoglalt helyzet beállítására szolgál, de ezekkel tudja magát lefékezni is. Ideális estben a hal a vízben kiegyensúlyozott, ami azt jelenti, hogy se nem nehezebb se nem könnyebb annál a víznél, amelyben él, ezáltal lebeg az általa megválasztott vízmélységben. E célból egy levegővel töltött úszóhólyagot találunk a hal testében, amelynek térfogata, töltöttsége változtatható - ez teszi lehetővé, hogy fajsúlyát mindig a megfelelő értékre állítsa be.
hátúszó
Ez az úszó főként az egyensúly megtartásában segít.
zsírúszó
Néhány hal a hátoldalán hordoz egy kis, különálló úszót, a hátúszó és a farokúszó között. Zsíros kötőszövetében nincsenek úszósugarak, szerepe igazán nem ismert.
farokúszó
Farokként ismertebb. Ez az úszó adja a "döntő meghajtást", ami a halat a vízben előreviszi. Izmok fejlesztik ezt az energiát a test hossztengelye menti, hullámszerű mozgások sorozatában. A farok alakja gyakran jelzi a hal úszási szokásait. A farokúszónak néha nyúlványai vannak, mint pl. a mexikói kardfarkú hal vagy a császárlazac esetében. Ez a nyúlvány megbízható jele annak, hogy az egyed hím ivarú.
farok alatti úszó
A farok alatti úszó kormányként működik, mozgásával képesek a halak a függőleges helyzet megtartására. Néhány fajnál a farok alatti úszó a párzáshoz módosult. Az elevenszülők hímjénél a farok alatti úszó pálcaszerű csővé alakult, amivel párzáskor a sperma a nőstény ivarnyílásához irányítható. Némelyik pontylazacnál a farok alatti úszón apró horgok vannak, párzáskor ezek segítségével tartja magát együtt a hím és a nőstény.
hasúszó
A hasúszók páros úszók, a farok alatti úszók előtt erednek, segítségével manőverezik a hal. Nagyjából az emlősök végtagjának felel meg, és sokféle mozgásra képesek.
Feladata:
hidroplánként működnek;
a Corydoras nősténye a hasúszók között viszi a megtermékenyített petéket a költőhelyre;
a vitorláshalnak nagyon kemény, szálas hasúszói vannak, amelyeket fajtársaik - különösen a területüket háborító riválisok- fenyegetésére használnak;
a gurámik a hasúszókkal kutatják át az akváriumot; a végükön ízlelő sejtek vannak, amelyekkel a táplálékot meg tudják keresni.
mellúszó
A mellúszók a hal manőverezésében játszanak fontos szerepet. Közvetlenül a kopoltyúfedő után helyezkednek el. Nagyjából az emlősök végtagjának felelnek meg.
Feladata:
a test körbefordítása (amit az egyik mellúszó a másikkal ellentétes irányú mozgatásával ér el);
a test fékezése (a hal a két mellúszót egyidejűleg kifeszíti);
a víz finom mozgatása a peték között;
a táplálék kimozdítása az akvárium aljzatából.